Az Okoska Énem
Az elmúlt hetekben a szakrális női utazásom keretében, a Szakrális Szavak kapujában tartózkodva, a figyelmem nagy részét arra irányítottam, hogy megfigyeljem a kommunikációmat. Tudatosult bennem, hogy minden kimondott szónak van egy minősége és rezgése. A szavak, amelyeket kimondok pedig észrevétlenül megalkotják a világomat és az életemet. Megszületett bennem a vágy, hogy megtisztítsam a szavaimat. Annak fényében akartam átformálni a szavaimat, hogy mi az az ideális világ és élet, amit vonzónak tartok.
Ahogy azonban elindultam a megfigyelés és transzformáció útján, úgy találtam magam újra és újra olyan helyzetekben, ahol előbukkant belőlem egy olyan Én, amelyet nem tudtam kordában tartani.
Ez az Én, az én Okoska énem. Okoska, aki olyan okos, hogy mindenkinél jobban tudja, hogy mi a helyes és jó a világban. Amikor valakivel beszélgettem, akkor ahelyett, hogy őszintén, valódi érdeklődéssel és empátiával figyeltem volna a másik emberre, azon gondolkodtam, hogy miként fogalmazhatom meg fennkölt gondolataimat arról, hogy a másik embernek mi a valódi problémája – amit persze még ő maga se tud – és hogy lehetne azt megoldani. Határozott elképzelésem volt arról, hogy minek, hogy kéne lennie, mi a helyes, mi a jó és mi az, amit a másik ember rosszul csinál és amiben meg kellene változnia ahhoz, hogy a világ harmonikus és kiegyensúlyozott legyen.
Okoska egy olyan személy, aki meg van győződve arról, hogy ő olyan okos, hogy saját maga az egyedüli referencia arra, hogy minek, hogy kellene lennie. Okoska például gyakran mond olyanokat, hogy „Én, ugyanebben a helyzetben azt tettem volna, hogy…” vagy „Én, ugyanebben a helyzetben azt mondtam volna, hogy…” És persze, aki nem úgy tett vagy mondott, ahogy Okoska tette volna, az bizony, nyilvánvalóan gyarló ember, aki arra szorul, hogy kioktassák arról, hogy mit hogyan is kéne csinálni és mondani.
Ahogy az elmúlt hetekben egyre jobban figyeltem a kommunikációmat, úgy egyre jobban észre kellett vennem Okoskát. És egyre kevésbé tetszett a viselkedése. Észre kellett vennem, hogy Okoska nem építi és támogatja a körülötte lévő embereket, hanem ítélkezik felettük, elnyomja és megbántja őket. Okoska azt az érzést kelti a másik emberben, hogy ő nem elég jó, nem elég kompetens ahhoz, hogy a saját életét felelősséggel irányítsa, és nem elég értelmes ahhoz, hogy átlássa a saját élete ok-okozati következményeit.
Okoska tiszta jószándékból Okoska. Ő csak jót akar. De Okoska jelenléte mégis kínos, fárasztó, kellemetlen vagy épp kifejezetten bántó és nyomasztó az emberek számára.
Okoska mégis nagy segítség volt a számomra. Okoska segített nekem abban, hogy gyermekként megkaphassam a szüleim figyelmét és szeretetét, hisz Okoskára büszkének lehetett lenni. Most pedig Okoska arra tanít, hogy nincs jó vagy rossz, nincs helyes vagy helytelen. Csak az van, ami van és az pont úgy van jól, ahogy van. Okoska arra tanít engem, hogy próbáljam meg elfogadni Őt és Önmagam, és ha ezt meg tudom tenni, akkor másokat és a világot is el fogom tudni fogadni úgy, ahogy van. Ha pedig el tudom fogadni, hogy minden pont úgy van jól, ahogy van, akkor Okoska végre megengedheti magának, hogy örökre örömteli szabadságra vonuljon.
White Iris Self & Life Transformation
#whiteiristransformation