ŰR, RAGASZKODÁS, FÜGGŐSÉG
Úgy érzem, hogy van bennem egy végtelen űr. Egy olyan végtelen űr, ami nem tud betöltődni, ami mindent elnyel a végtelenségbe.
Küzdök ez ellen az űr ellen.
Mert olyan sok dolog és érzés van bennem és az életemben, amihez ragaszkodok.
Amit nem tudok elengedni.
Néha még a rossz dolgokat se. Még azt se, amitől csak szenvedek, ami fájdalmat okoz, ami gyengít és mérgez.
Talán ezt nevezik függőségnek.
Elszívni egy újabb szál cigit. Meginni egy újabb pohár bort.
De vannak olyan dolgok és érzések is az életemben, amihez azért ragaszkodok, mert olyan jó.
Olyan jó érzés szerelmesnek lenni a férfiba, aki lelkem társa, akinek minden este a vállára hajthatom a fejem és akivel mindig és végtelenül szeretjük egymást, érkezzen bármi is az életünkbe.
És olyan jó érzés anyának lenni. Végtelen, feltétlen szeretettel szeretni a gyermekeimet, akik teljesen szabadok és szabadon választhatják azt, amilyenek szeretnének lenni, és szeretni őket bármilyenek is.
Igen.
Van ragaszkodás az életemben. A rosszhoz és a jóhoz is.
Hisz ember vagyok.
Szeretni és tapasztalni jöttem.