White Iris

35 éves koromig az életemet elsősorban egy rendkívül erős megfelelési kényszerből fakadó perfekcionizmus, továbbá teljesítmény- és sikerorientáltság hatotta át.

Multinacionális ügyfeleket kiszolgáló, nemzetközi tanácsadó cégek munkavállalójaként éveken keresztül a hatékonyságra, produktivitásra kondícionáltam magam.

Hiába tűztem ki és értem el az újabb és újabb eredményeket, mégsem éreztem soha elég értékesnek, elég jónak magam.

Az érzéseimet és a nőiségemet, mint valami értéktelen és szégyellni való dolgot hasítottam le magamról.

Bár kívülről úgy tűnt, mintha az életem tökéletesen alakulna, belülről egyre intenzívebben emésztett egy mardosó fájdalom, amelyet egyre kevésbé voltam képes elnyomni magamban.

Amikor az arcomra égett maszkjaim mögül egy-egy pillanatra felsejlett a lelkem hangja, mélységesen boldogtalannak és elveszettnek éreztem magam.

Ekkor indultam el a belső utamon, hogy megkeressem azt, ami az enyém volt, de elvesztettem. Akkor még fogalmam sem volt arról, hogy ezen az úton pont azzal kell majd megismerkednem, amit egész életemben megtagadtam magamban.

Az érzéseimmel és a nőiségemmel.

Némi szorongással érkeztem meg életem első szakrális női körébe, mert fogalmam sem volt mi vár itt rám és hogy képesek leszek-e befogadni azt, amivel találkozom.

Most hálás vagyok azért, hogy elkezdett feltárulkozni előttem a nőiségben rejlő csodálatos szépség, gyengédség és szentség. Hogy mennyire szeretetteljes, mennyi boldogságot és gyönyört rejt magában.

És hogy még mindig mennyire elzárom magam attól, hogy igazi mélységében tapasztalhassam meg azt a sok csodát, amit a nőiség rejt magában.

Ezzel talán nem vagyok egyedül.

Talán Te is egy olyan Nő vagy, aki a szíve mélyén érzi, hogy nem azt az életet éli, ami valójában az övé.

Talán Te is egy olyan Nő vagy, aki érzi, hogy a sejtjeiben rejtőzködik egy szentséges ősi bölcsesség az isteni szeretetről, amely megközelíthető a nőiségen keresztül.

Talán Te is egy olyan Nő vagy, aki szeretné felébreszteni magában ezt a bölcsességet.

Azt tapasztaltam, hogy amikor Mi, Nők egy olyan kört alkotunk, amiben a szentség minőségében kapcsolódunk önmagunkhoz és egymáshoz, akkor ezt a bölcsességet ébresztgetjük magunkban.

Azt tapasztaltam, hogy ebben Mi, Nők olyan szeretettel tudjuk támogatni egymást, ami nem csak önmagunkra, de a környezetünkre is felszabadító hatással van.

Úgy érzem, hogy minél több Nő ébreszti fel újra önmagában a nőiségben rejlő szentséges ősi bölcsességet, annál szépségesebb, szeretetteljesebb, boldogabb és gyönyörtelibb világ vár ránk.

Örömmel tölt el, hogy egyre több Nőtársammal együtt járhatom ezt az izgalmas és szépséges felfedezőutat.

Nánássy-Kassim Iris

Szakrális Női Kör és Szertartásvezető