MEGENGEDEM
Oly sokszor hallottam azt, hogy engedjem el.
Oly ritkán hallottam azt, hogy engedjem meg.
Most mégis úgy érzem, hogy talán nem elengednem, hanem inkább megengednem kell.
Megengednem önmagamnak, hogy önmagam lehessek.
Lehessek olyan, amilyen vagyok.
Lehessek szabad.
Engedhessem, hogy pillanatról pillanatra nyíljon előttem az út.
Nem úgy, ahogy előre elterveztem.
Hanem úgy, ahogy épp itt és most érzem.
A pillanatban.
És érzem, hogy biztonságban vagyok.
Érzem, hogy meg vagyok tartva.
Érzem, hogy szeretve vagyok.
Érzem, hogy vagyok.
Érzem, hogy mindig is voltam.
Érzem, hogy mindig is leszek.
Érzem, hogy bárhogy lehetek.
Megengedhetem, hogy az legyen, ami van.
Legyen bármilyen is.