A BIZONYÍTVÁNY
Körülbelül másfél hónappal ezelőtt arra ébredtem, hogy el kell égetnem a bizonyítványaimat. Elővettem a szekrény mélyén lapuló dobozt, amiben tartottam őket. Újra a kezembe vettem őket, megnézegettem őket. De valahogy mégsem tudtam rávenni magam, hogy elégessem őket. Újra elrendeztem őket a dobozban, a dobozt pedig visszatettem a szekrénybe, majd el is felejtkeztem a dologról.
Másfél héttel ezelőtt indult el a Szakrális Női Köröm, ahol az első alakalommal a Szakrális Tér Kapuját nyitottuk meg. Én magam is belefogtam egy nagy tértisztításba és térrendezésbe. És ennek kapcsán újra eszembe jutottak a bizonyítványok.
Megfogadtam a saját tanácsomat. Ha úgy érzed, hogy valamitől nem tudsz megválni, amire már semmi szükséged, akkor tedd a nappali közepére és kerülgesd pár napig. Vizsgáld magad, hogy milyen érzéseket keltenek benned a tárgyak, amiktől nem tudsz megválni. Vajon mit szimbolizálnak számodra ezek a tárgyak? Vajon mi az, amit még mindig nem tudsz elrendezni, lezárni az életedben?
Amikor kiterítettem a földre a diplomákat és bizonyítványokat még arra gondoltam, hogy biztosan még mindig nem tudom elengedni a HR szakértői identitásaimat. Mint akkor, amikor a tavalyi tértisztítás alkalmával a szakkönyveimtől esett nehezemre megválni.
De ahogy jártamban-keltemben kerülgettem őket a földön, egyszer csak megérkezett hozzám az érzés, hogy nem erről van szó. Már nem a szakértői identitásaimat nem tudom elengedni. Hanem még mindig a bizonyítási kényszer uralkodik rajtam. Hisz mi is a bizonyítvány, ha nem egy bizonyíték valamire, amit megtanultam. Amiért megküzdöttem. Amivel bizonyítani tudom, hogy tudok valamit.
Ezzel együtt nagyon erősen megérkezett hozzám az az érzés is, hogy én már nem szeretnék bizonyítani senkinek semmit. Már nem szeretnék olyan életet élni, ahol egy papírhoz kapcsolom önmagam értékét. Soha többé nem szeretnék és nem is fogok olyan helyzetben lenni, ahol a bizonyítványaimra lenne szükségem ahhoz, hogy bizonyítsak valamit önmagamról.
Nem telt el 3 óra és meghoztam a döntést, hogy tényleg elégetem őket. Amikor belevágtam a folyamatba, akkor arra gondoltam, hogy talán meg fogom bánni. De ahogy elkezdtem felvagdosni a papírokat nem a félelem, hanem a bizonyosság érzése áradt át rajtam. Annyira jó érzés volt átélni, hogy most magamnak bizonyítom be, hogy semmit, de SEMMIT sem fogok már bizonyítani, SOHA, SENKINEK.
A diplomáim és bizonyítványaim darabkáit egyesével raktam be a tűzbe és csak néztem, ahogy a tűz hamuvá transzformálja őket. Milyen gyönyörű alkímiai folyamat ez! Milyen szépen mutatja be a saját hatalmunkat önmagunk felett. Mert hatalmunkban áll meghozni a döntést, hogy megváltoztatjuk az életünk kereteit. Hatalmunkban áll változtatni. Hatalmunkban áll választani. Hatalmunkban áll a saját életünket élni, a saját belső iránymutatásunk alapján.
Engem most erre emlékeztetnek ezek a képek. Ezt az üzenetet viszem magammal. És erre fogom emlékeztetni magam, amikor elbizonytalanodok az életemben.
White Iris Self & Life Transformation Facebook
#whiteiristransformation