A SZAKRÁLIS TÉR KAPUJA
A Szakrális Tér Kapuja számomra arról szól, hogy elkezdjük kifinomítani a minket körülvevő terekkel való kapcsolatunkat. Elkezdjük érzékelni, hogy mit üzen számunkra a minket körülvevő tér.
A minket körülvevő tér lehet a saját otthonunk, annak minden szobájával, szekrényével, eldugott kis zugaival. De a minket körülvevő tér lehet a munkahelyünk, munkaasztalunk, munkaeszközeink is. Lehet az autónk, amivel minden nap utazunk, de akár az általunk igénybe vett tömegközlekedési eszközök is. Lehet egy utcakép is, ahol épp sétálunk. Lehet egy nyilvános hely, ahol épp ebédelünk. De lehet egy kellemes vacsora is, amit szeretteinkkel fogyasztunk el. Lehet egy pillanat, amit gyermekeinkkel, szerelmünkkel, házas- vagy élettársunkkal, családtagjainkkal, barátainkkal vagy akár egyedül töltünk el. De lehet egy olyan tér is, ahol a főnökünk épp üvölt velünk, mert elnéztünk valami apróságot.
A Tér mindenhol ott van körülöttünk.
- Milyen érzésekkel tölt el minket ez a Tér, amiben nap mint nap létezünk?
- Milyen tárgyakkal, milyen emberekkel, milyen érzésekkel töltjük fel?
Az emberekkel való kapcsolataink minőségét, majd csak néhány hónap múlva, a Szakrális Kapcsolatok Kapujában fogjuk igazán mélyen megtapasztalni. Az érzéseinkkel való kapcsolatunk elmélyítése a Szakrális Gyógyulás vagy Szakrális Méh Kapujában fog igazán mélyen elindulni.
A Szakrális Tér Kapujában a minket körülvevő tárgyakkal teremtünk kapcsolatot. Mert fizikai testünkkel a fizikai síkban élve, a fizikai síkról indítjuk el Lelkünk igazi Nagy Kalandját.
A tárgyak mind energiák és rezgések. És emlékeket rögzítenek a finomfizikai dimenzióban. Minden emlékhez kötődik egy domináns érzés, ami egy domináns rezgés.
Minden alkalommal, amikor kapcsolatba kerülünk egy domináns rezgésű érzéseket rögzítő tárggyal, a benne rejlő rezgések hatni kezdenek ránk. És befolyásolják minden döntésünket, érzelmi reakcióinkat.
Mikor elkezdjük figyelni és érzékelni a tárgyak rezgéseit, akkor egyre jobban észrevesszük, hogy bizonyos tárgyainkhoz kellemetlen emlékek, rossz érzések, akár szégyen, elkeseredettség, düh, harag, kilátástalanság, csalódottság kapcsolódik. Például, még mindig őrizzük annak a régi, nagy szerelmünknek a fényképét – netán akár több albumnyi képet –, akivel fiatalon elképzeltük az életünket, aztán csúfos véget ért a kapcsolatunk és ma már nem is igazán szeretnénk gondolni rá. De lehet ez csupán egy egyszerű kis ruhadarab, akár egy kendő vagy egy lenge kabát, egy kulcstartó vagy bármi egyszerű tárgy, amit tőle kaptunk és már nem is emlékszünk rá. Mégis odaragasztottuk a terünkbe annak – vagy azoknak – a tárgyaknak a fizikai jelenlétét, ami olyan emlékeket tárol a számunkra, amire emlékezni se szeretnénk.
Az a tapasztalatom, hogy amikor elkezdünk megválni azoktól a tárgyainktól, amelyek rossz emlékeket ébresztenek bennünk, vagy amelyekhez negatív rezgésű domináns érzések kapcsolódnak, akkor két nagyon fontos lelki folyamat zajlik le.
Az egyik, hogy szembenézünk a múltunkkal. Felelevenítjük a régi, akár fájdalmas emlékeinket. A Bölcs és Érett Nő Énünkkel újra átéljük őket. Átérezzük a bennük rejlő tanítást és ráébredünk milyen hálásak lehetünk ezekért az emlékekért. Mint ahogy a víz mossa selymesre a követ, olyan szépen formáltak minket ezek az emlékek azzá, akik vagyunk.
És mégis, végső búcsút tudunk venni ezektől az emlékektől. Megemlékezve arra, hogy mennyire fontosak voltak az életünkben, most mégis utolsó útjára engedjük őket. Mert már nem szolgálnak minket abban, hogy a tiszta szívünk útját járjuk.
Az a tapasztalatom, hogy a másik mély lelki folyamat, ami ilyenkor lezajlik, az a gyógyulás. A lelkünk sebei elkezdenek begyógyulni. Ahogy feloldódik és szertefoszlik az isteni térben az emlékeink miatt érzett fájdalom –, amit akár évekig is cipeltünk magunkkal –, abban a pillanatban megszűnik létezni. Nem érezzük már többé nyomasztó súlyát. Felszabadultabban, igazabban, örömtelibben, szeretetteljesebben tudunk élni. Egyre közelebb kerülünk isteni önvalónkhoz.
Nem csak azoktól a tárgyaktól tudunk megválni, amelyekhez rossz emlékek kötődnek. Hanem azoktól is, amelyek teljesen haszontalanok és feleslegesek a számunkra. Miért tárolnánk a terünkben valamit, amire semmi szükségünk? Például egy olyan gombot, amit egy régi nadrágunkhoz kaptunk, amit már rég kidobtunk, de még mindig őrizgetjük. Hátha jó lesz valamire?
Miért őrzünk a terünkben annyi haszontalan, semmire se jó, felesleges dolgot, amire nincs szükségünk? Mihez ragaszkodunk ilyenkor? Mit nem akarunk még mindig elengedni annak ellenére, hogy ennek az ellentétét hangoztatjuk nap, mint nap?
El tudod esetleg képzelni azt, hogy a nappalid közepén ott tornyosul egy halom olyan tárgy, amiről nem vagy képes meghozni a döntést, hogy kidobd, pedig tényleg haszontalanok, amikre semmi szükséged nincs? Mit érzel, akkor, amikor ránézel erre a halom tárgyra? Mire emlékeztet? Mi az, amihez ragaszkodsz? Mi az, amivel még börtönben tartod saját magad?
Mindenkinek más az, amivel szembe kell néznie, de mindenki pont azzal néz szembe, amivel neki kell. Nekem a hamis identitásaimmal kellett szembe néznem. Amiket évek óta dédelgettem, pedig tudtam, hogy semmi szükségem már rájuk. Mégis nehéz volt búcsút vennem. És mégis, amikor ez megtörtént, akkor azonnal olyan új irányba indult az életem, amire a szívem már régóta vágyott, de az eszem megtiltotta nekem, hogy arra menjek.
A Szakrális Tér Kapujának nem csak a tárgyakkal való kapcsolódás és a korlátozó tárgyaktól való megválás a célja. Hanem annak megtapasztalása, hogy hogyan rendezhetjük át a saját terünket. Hogyan vehetjük körül magunkat egy olyan szépséges, rendezett, harmonikus térrel, melynek révén a szeretet, öröm, béke, bőség, biztonság érzését éljük át nap mint nap. Megtapasztalhatjuk, hogy a terünk átrendezésével, vagyis egy kifinomultabb rezgéstartományra való áthangolásával, az egész életünket felszabadultabbá, örömtelibbé, szeretetteljesebbé tudjuk tenni. Olyan új döntéseket kezdünk el hozni, amelyek a vágyott életünkbe segítenek minket.
A Szakrális Tér Kapujában a tárgyakon keresztül kezdjük el megtisztítani a mentális terünket, melyben azok a gondolatok születnek, amelyek nap mint nap döntésekre kényszerítenek, s melyek az egész életünket irányítják.
Ebben mindannyian különbözőek vagyunk. Mindenki más utat jár be. És mégis óriási erő van abban, ahogy támogathatjuk egymást, Mi Nők. Mindenki egy olyan utat járva be, ami senkiéhez sem fogható. Nem mindig könnyű, de mindig a tiszta szívre, az istenire törekvő.
Ha úgy érzed, hogy szeretnél részese lenni ennek a misztikus utazásnak, akkor sok szeretettel várlak a szeptember 12-én, szombaton induló Szakrális Női Körre, melynek során a 9 hónap alatt 9 spirituális kaput nyitunk meg önmagunkban.