A SZAKRÁLIS NŐISÉGBEN REJLŐ BÖLCSESSÉG

Ha Édesanyaként felteszem magamnak a kérdést, hogy mi a legjobb, legszentebb, legszebb kívánság, amit a gyermekeimnek tiszta szívemből kívánok, akkor az a végtelen feltétlen szeretet és örömteliség megtapasztalása.

A szívünk mélyén mindannyian erre vágyunk, s mégis oly kevesen tapasztaljuk meg, hogy mit is jelent, teljes lényünkkel feltárni magunkat az e szavak mögött rejlő valódi igazságok előtt.

Amikor elhatároztam, hogy újra felveszem a kapcsolatot a rég elhagyott, ősi női bölcsességgel, még nem gondoltam, hogy ennyire szépségesen mély, szeretettel és örömmel teli világ bontakozik ki előttem. Egy olyan világ, ami itt lüktet együtt velünk, minden egyes sejtünkben és mégis oly sokan saját magunkat zárjuk el a valódi valóság megtapasztalásától.

A valódi valóság a végtelen feltétlen szeretet és létöröm. Ez a valóság. Ha nem ezt érezzük és látjuk, akkor még mindig saját magunkat tartjuk börtönökben.

Az ősi női bölcsesség egy olyan mély tudás, mely közvetlenül a forrásból származik. Minden emberi lényben ott lüktet ez a tudás, bezárva, arra várva, hogy az illúzióba merült lélek újra öntudatra ébredjen és felismerje önnön végtelen, határtalan és gyönyörteli létezését.

Csak önmagunkon keresztül járhatjuk be ezt az utat. Nem bújhatunk el többé önmagunk elől. Önmagunk előtt kell igazzá válnunk.

A szakrális női bölcsesség útja mégis az örömteliség útja. A létöröm az az érzés, amely ráhangol minket a végtelen feltétlen szeretettel való egybeválásra.