SELF-BRANDING tükörkép: Ki is vagyok én valójában?

SELF-BRANDING tükörkép: Ki is vagyok én valójában?

Sokat foglalkoztat ez a kérdés mostanában. Erre ma, a virtuális tér jóvoltából szembe kerülhettem egy korábbi önmagammal. Már évek óta nem használom a LinkedIn-t, de ma felkerültem a saját adatlapomra. Nagyon furcsa érzések fogtak el, amikor elolvastam a saját, évekkel ezelőtti profilomat.

Az összefoglalóban „szerény” világmegváltó gondolataim voltak olvashatók, melyet a menedzsment szemléletek paradigmáinak innovatív transzformálásán keresztül szerettem volna kivitelezni a profitmaximalizálás helyett a társadalmi jólét maximalizására való fókuszálással.

Ennek érdekében egy „nagynevű” szakmai szövetség elnökségi tagjaként mindenféle szakmai rendezvénynek álcázott parádét szerveztem le.

Az általam szervezett innovációs díjaknak még külön weboldalakat is szenteltem, melyek web linkjeit szintén fontosnak tartottam feltüntetni az adatlapomon.

Természetesen ott szerepeltek a nagy szakmai munkásságom során szerzett kitüntetések, melyek még „hitelesebbé” kívánták tenni a kiválóságomról bemutatott képet.

Az összes létező szakmai és tudományos publikációm is szerepelt a listán, pontos linkekkel az adott téma iránt érdeklődő és mélyebb ismeretre áhítozó publikum érdekében.

Felsoroltam még az összes felsőoktatási intézményben szerzett diplomámat a szakok, szakirányok feltüntetésével.

Kiválóságomat még jobban alátámasztandó, kiemelve az összes dékáni és egyéb kitüntetést, amelyet valaha kaptam a kiemelkedő eredményeimért.

Természetesen az elkezdett, de be nem fejezett doktori tanulmányaim sem maradhattak le, a kutatási témámat tudományosan bemutató, kutatási és módszertani elemzéssel fűszerezett kivonatáig.

Külön szekcióban szerepeltek a kapott és adott ajánlások, melyben „Self-branding Testvéreimmel” – a szöveget természetesen előre cenzúrázva – helyeztük el egymás oldalán az egymás csodálatosságát tükröző személyes tapasztalatainkat.

Ehhez képest már igazán semmiség az összes korábbi munkahelyemen szerzett szakmai tapasztalatom részletes és lehetőleg minél kevesebb ember számára érthető, tudományos szofisztikáltsággal megfogalmazott összefoglalása.

Szóval ezzel szembesültem ma. Csodálkozva néztem saját magamra. Újra átéreztem a régi énemet átható legerősebb életérzést. Azt, hogy minden áron bizonyítanom kell.

Mit érezek most? Hogy én már nem ez az ember vagyok. Ő csak voltam. Mindig itt lesz velem és hálás vagyok, mert sokat tanított nekem. De már elengedhetem őt. Már nincs szükségem rá.

Így hát megpróbáltam eltörölni a nyomait a virtuális térből. Nem sikerült maradéktalanul. A nyomok egy része örökre megmarad és talán kell is ennyi, hogy sose felejtsem el honnan jövök és milyen csodálatos, hogy most itt lehetek, ahol vagyok.