MESÉLŐ GYÖNGYÖK: Elutasítás és önelfogadás
A gyöngyszövés egy nagyon pozitív hozománya a számomra, hogy közben egyfolytában énekelek. Annyira élvezem, ahogy szól a kellemes zene és én együtt áramlok a ritmusokkal. Azt vettem észre, hogy már nem csak az örömöt, jókedvet és szeretetet, de az isteni dallamokat is beleszővöm a karkötőkbe.
Nemrégiben András lelkesen adta át nekem a szomszédunk üzenetét, miszerint nagyon szép a hangom és szépen énekelek. Bár jól esett az üzenet, a következő gondolatom azonnal az volt, hogy biztosan így akarja kedvesen a tudtomra adni, hogy túl hangos vagyok. Most azonban ezt a gondolatomat azonnal követte egy fájdalmas felismerés. Miért utasítom vissza zsigerből a kedves visszajelzést? Miért nem tudom örömmel elfogadni, amikor valaki egy elismerő dicséretben részesít? Most valahogy átütő erővel érkezett meg hozzám a felismerés, hogy képtelen vagyok elfogadni a pozitív megerősítést.
Ha végig gondolok az életemen, és felidézem az elismeréssel kapcsolatos legfájdalmasabb emlékeim sorozatát, akkor szinte mindegyikben ugyanazt a forgatókönyvet tudom felismerni. Minden tőlem telhetőt elkövetek azért, hogy felmutassak valami igazán figyelemreméltó dolgot. Keményen dolgozok, küzdök, megfeszítem magam és rendkívüli eredményeket érek el, de a várva várt elismerés mindig elmarad. Mindig van valami vagy valaki, aki elrontja a tökéletes képet. Például akadályoznak a megvalósításban, szerencsének titulálják a kemény munkám, megkérdőjelezik az eredményeim értékét vagy akár hitelességét.
És most, ahogy újra felidéztem azt a sok-sok csalódást, rá kellett jönnöm, hogy a várva várt elismerést nem azért nem kaptam meg, mert senki sem méltányolta az erőfeszítéseimet vagy eredményeimet. Hanem azért, mert én utasítottam el saját magamat, s ezért el kellett utasítanom minden olyan visszajelzést, ami ellentétben volt az én saját magamról alkotott véleményemmel. Így aztán mindig sikerült is ennek megfelelő élethelyzeteket kreálnom magamnak, újabb és újabb fájdalmas csalódásokkal erősítve meg az önmagamról alkotott alapvető paradigmámat, miszerint értéktelen vagyok. Mintha saját magamat szabotáltam volna.
Nagyon hálás vagyok, hogy újra rám talált a gyöngyszövés, mert a gyöngyök az örömön keresztül gyógyítják a lelkem. Most például a gyöngyök arra tanítanak, hogy milyen érzés az öröm lelkületében létezni és áramlani. Csak az öröm kedvéért végezni egy tevékenységet, anélkül, hogy bármilyen elvárásnak meg akarnék felelni vagy bármilyen célt el akarnék érni. És ahogy elkezdtem megengedni magamnak az elvárások és teljesítménycélok nélküli alkotást, úgy kezdtem egyre mélyebben megtapasztalni, hogy már nem másoktól várom el – majd utasítom vissza – a pozitív visszajelzést. A gyöngyök most arra tanítanak, hogy megtapasztaljam milyen érzés elfogadni önmagamat. És ahogy elkezdtem megengedni magamnak ezt az érzést, lassanként elkezdtem megérezni milyen érzés elfogadni azt, amit a külvilág visszatükröz számomra. És ahogy szépen lassan elkezdett változni az önmagammal való kapcsolatom, úgy válik egyre szebbé és csodálatosabbá a külvilág. Hisz a külvilág pontosan azt tükrözi vissza, ami bennem van.
White Iris Self & Life Transformation
#whiteiristransformation