Szakrális női utazásom 0. kapuja

Szakrális női utazásom 0. kapuja

A mai nap különleges a számomra. Ma van a szakrális belső utazásom 21. napja és ma hajnalban különleges élményben volt részem.

Szeptember elején csatlakoztam egy szakrális női körbe. Egy csodálatos nő, Duna Ildikó vezetésével és odaadó támogatásával egy 10 hónapos belső utazáson veszünk részt, melynek során minden hónapban egy spirituális kapun fogunk áthaladni. Minden kapu bevezet az ősi hagyományok spirituális bölcsességének egy rétegébe, melynek forrását önmagunkban szabadíthatjuk fel.

A 0. kapu a szakrális anyaméh kapuja. 21 napon keresztül minden hajnalban 4-6 között végeztem a szertartásokat, melynek része volt a szakrális fürdő, az oltár előtt végzett imák, imaginációk, pozitív megerősítések és légzőgyakorlatok.

Amíg meg nem tapasztaltam, felfogni se tudtam milyen óriási erő rejtőzik a szertartásokban, ahol egy mágikus térben találkozik a szív és szándék ereje és beindul a lélek gyógyulása. Ahogy a szertartások keretében kapcsolatba léptem női mivoltom legerősebb spirituális központjával, úgy kerültem minden nappal egyre közelebb önmagamhoz.

Az egyre mélyülő folyamat során olyan emléklenyomatok kezdtek el felszínre kerülni és kioldódni, amelyekhez eddig nem volt semmilyen hozzáférésem, mert nem is emlékeztem rájuk.

Olyan érzés számomra, mintha ezek az emléklenyomatok a hozzájuk kötődő negatív érzelmi rezgésekkel együtt beágyazódtak volna a testszöveteimbe, majd szépen homályba burkolózva teljesen kivonultak a kognitív térből. És bár nem emlékeztem már rájuk, mégis ott voltak bennem és folyamatosan mérgezték a testem és elmém, leszívták az életenergiámat.

A hajnali szertartások keretében minden nap újra átéltem életem olyan eseményeit, melyekhez erőteljes negatív érzelmi rezgések (pl. félelem, szorongás, rettegés, fájdalom, kétségbeesés, kiszolgáltatottság, szégyen, megaláztatás, csalódottság, harag, düh, stb.) kapcsolódtak.

Nem mindig volt könnyű ezeket a múltbeli emlékeket újra átélni. Volt, amikor úgy éreztem, hogy most már nem bírom tovább. Nem akarok ezekkel szembesülni és újra érezni azt a sok fájdalmat, ami az emlékekhez kapcsolódott. Ráadásul, ahogy haladtam a folyamatban, újra és újra olyan dolgok bukkantak fel a mélyből, amelyek létezésére egyáltalán nem emlékeztem.

Ahogy újra éltem ezeket az eseményeket, tudatosítottam magamban, hogy képes vagyok visszavenni belőlük az életenergiát és szeretettel elfogadni a bennük rejtőző tanítást. Azt éltem meg, hogy ezek a negatív emléklenyomatok az újraélés és szeretetteli elfogadás által nem csupán tanítássá, hanem áldássá transzformálódtak.

A ma hajnali szertartás más volt, mint a többi. Ott ültem hajnalban az oltárom előtt és nem jöttek ki szavak a számon. Azt éreztem, hogy egy olyan térbe kerültem, ahol nincsenek szavak, csak a végtelen hála és szeretet érzése, mely az egész univerzumot betölti. Azt éreztem, hogy megérkeztem.

A folyamat során nem tartottam számon a napokat. Minden egyes hajnal egy csoda volt számomra. Ezért nagyon meglepődtem, amikor ma este tudatosult bennem, hogy a mai nap volt a 21. nap. Most értettem meg mi történt ma hajnalban. Megnyílt a kapu. És nem kellett tudnom, hogy milyen nap van ahhoz, hogy érezzem: besétáltam rajta.

Nem érzek már fájdalmat. Csak a végtelen szeretetet és hálát.

#whiteiristransformation

White Iris Self & Life Transformation